A beteg szerető
Kalapomban hervadó bokréta,
Rózsa közé rozsmarint van fonva;
Csókolgatom, öntözöm könnyemmel,
A szép virág még is csak hervad el.
Hadd hervadjon mulandó virága:
Fonnyadt szára szivemhez lesz zárva;
Szívem mellé lesz zárva örökre,
Mint a leány, ki nekem kötötte.
Igy hervasztja őt is a betegség;
Elenyészett arczárói a szépség,
Hulladoznak selyem hajfürtei,
Behamvadtak mosolygó szemei.
Hadd hervadjon pirosló orczája:
Nem hervad el szivének jósága.
Hadd enyésszék mulandó szépsége:
Nem enyészik szívemnek hűsége.
Rózsám e szív éretted dobog csak,
Legyen orczád piros vagy hervatag!
S az halál ha tőlem elragadna,
Akkor is csak éretted dobogna.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!