Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 417 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 13.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

A beteg szerető

Kalapomban hervadó bokréta,
Rózsa közé rozsmarint van fonva;
Csókolgatom, öntözöm könnyemmel,
A szép virág még is csak hervad el.

Hadd hervadjon mulandó virága:
Fonnyadt szára szivemhez lesz zárva;
Szívem mellé lesz zárva örökre,
Mint a leány, ki nekem kötötte.

Igy hervasztja őt is a betegség;
Elenyészett arczárói a szépség,
Hulladoznak selyem hajfürtei,
Behamvadtak mosolygó szemei.

Hadd hervadjon pirosló orczája:
Nem hervad el szivének jósága.
Hadd enyésszék mulandó szépsége:
Nem enyészik szívemnek hűsége.

Rózsám e szív éretted dobog csak,
Legyen orczád piros vagy hervatag!
S az halál ha tőlem elragadna,
Akkor is csak éretted dobogna.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom