Anyám szép, barna, boldog asszony, Friderika volt.
U - - - U - U - - U U U U -
Mindig az ő feje fölött állt meg a nap s a hold.
- U U - U U U - - U U - U -
Ternóruhákba járt-kelt ő, és soha nem aludt
- - U - U - - - - U U U U -
s este mindig kinyitotta a poros zöld zsalút.
- U - - U U - U U U - - U -
És egyre sütött, főzött csak és mindig hallgatott;
- - U U - - - U - - - - U -
ha zongora szólt, halkan az ajtóhoz ballagott.
U - U U - - U U - - - - U -
Az arcán bús mosoly virágzott s olyan csendesen,
U - - - U - U - - U - - U -
miként az én anyám, nem tudott élni senkisem.
U - U - U - - U - - U - U U
A kamrát minden jóval megtöltötte két keze,
U - - - - - - - - - U - U U
csak jót mívelt, oly szelíd volt, ő sosem vétkeze.
- - - - - U - - - U - - U U
És odaadott minden jót s a rosszat kapta ő...
- U UU - - - - U - - - U -
Jóságos sírja fölött most a rezedácska nő.
- - - - U U - - U U U - U -
Ha pörölt is, oly halk vala két jó ajkán a szó,
U U - U - - U U - - - - U -
hogy kihullt a könny a szememből s az jó volt, be jó.
- U - U - U U - - - - - U -
S ha látta, hogy a szomszédban a gyermeket verik,
U - U U U - - U U - U - U -
megsímogatta sorjában mindhatunk kis fejit.
- - U - U - - - - U - - U U
S ha este apánk hazajött, csizmáján hó meg sár,
U - U U - U U - - - - - - -
sötét szakálla zuzmarás, két mély szeme sivár:
U - U - U - U - - - U U U -
anyámnak szíve dobogott, kigyulladt homloka -
U - - - U U U - U - - - U U
gyöngécske sikolyt hallatott s rohanva ment oda.
- - U U - - U - U - U - U U
Kivette lágyan kezéből az ernyőt, kalapot.
U - U - - U - - U - - U U -
S a fáradt embert látva, az ajkába harapott.
U - - - - - U U - - U U U -
S az ételt hozta szótlanul szegény, szegény anyám.
U - - - U - U - U - U - U -
És szállt a gőz és ragyogott a tiszta porcelán...
- - U - - U U - U - U - U -
Vacsora közben megeredt a szava kedvesen:
U U U - - U U - U U U - U U
"Nem rosszalkodott, jóuram, ma megint egyje sem."
- - - U - -U - U U - - U U
Így könnyítette meg apám nyakában az igát -
- - - - U U U - U - U U U -
"Holnap vasárnap lesz, vidd el sétálni Zoltikát..."
- - U - - - - - - - U - U -
...És aztán jött a malmozás a fehér papiron. -
- - - - U - U - U U - U U U
Ó, szinte már a könnyem hull ki, amíg ezt irom.
- - U - U - - - U U - - U U
És aztán édes csókja... és a zsalu... és a hold...
- - - - - - U - U U U - U -
Anyám szép barna, boldog asszony, Friderika volt.
U - - - U - U - - U U U U -
| A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
A
B
C
| 14
14
14
14
| | A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
B
C
C
| 14
14
14
14
| | A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
A
B
C
| 14
14
14
14
| | A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|