Bálványt faragtam
Bálványképet sokszor faragtam
Keménynyakú kevély magamnak.
S pogány maradtam.
Lekopik a máz és cicoma;
Bolond hitem rongyos köntöse
Nem lesz új soha.
Ócska, füstös már az olaj is...
Miért égettem szentkép előtt,
Amikor hamis?
Büvös lámpám pislogó kanóc;
Ami lobbot vet benne, csupa
Hitvány, gyatra kóc.
Amit véstem, pár szürke szobor,
Lélektelen, lomha, bús agyag,
Hideg és komor.
Gondoltam, bennem ég a szikra,
Örök tüze a Végtelennek;
Enyém a titka.
Be hiszem most, be látom százszor,
Hogy suta mind, bármit alkottam
Egyszer vagy másszor.
Gőgös vérem hiába lázad,
Dőlt bálványok oltárára lép
A szent alázat.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!