Gyóni Géza És szólt a költő című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
...És szólt a költő: 
   -    -   U  -  -   
Nézd, ott messze távol
 -    -    -   U  - U 
Egy sugár válik szürke, vak homályból,
-    U -   - -    -  U   -   U -   -  
Egy kósza, félénk, reszkető sugár -
-    -  U   - -     -   U -  U -    
S oszlik előtte lomha, sűrű fátyol,
  -   U  U -  U  -  U   - -  -  -   
Törik az árnyék mind, amerre jár.
 U U  U  -   -   -    U -  U  -   

  
Dérvert őszön a szép tavaszt lelopja,
 -  -   -  U  U   -   U -     U -  U  
Kóbor boldogság a nyomába jár.
 - -   -  -  -  U   U - U  -   
Virágot hajt a zúzmarás fa lombja
 U - -   -   U  -  U -   U  -   U 
S a csillogó, a hófödött határ,
  U   -  U -  U  - U -    U -  
A reszkető sugár amerre jár.
U  -   U -  U -  U -  U  -   

  
Kietlen tájon pásztortűz világa,
 U-  -   - -   -   -  -   U - U  
Szelíd mécs fénye borús estelen.
  U -   -    -  U  U -  -  U U  
Örvendve hajtod bús nyakad igába,
-  -   U  -  -   -    U U  U - U  
Ha kis lakodban fénye megjelen...
 U  -   U -  -   -  U  -  U -     
S a másik szólt a csöndben elmélázva:
  U  - -    -   U   -   U  -  - -  U   
"Az én világom - nyájas szerelem."
 U  -   U - -      - -    U U U    

 
És szólt a költő:
-    -   U  -  -   
Nézd, ott gyúl ki messze.
 -    -     -   U  -   U  
Vakitó fénye kékes ködbe veszve:
 U U -  -  U  - -   -  U  -   U  
Izzó lángkéve, ontja sárga fényét,
-  -  -   - U  -   U  -  U  -  -   
Vad lázra szitja balgák lomha vérét.
 -   -  U   -  U  -  -   -  U  - -   

  
Kietlen tájon lidércfény világa,
 U-  -   - -   U -   -    U - U  
Rajongók futnak oktalan nyomába
 U -  -   -  U  -  U -    U - U 
S letörve rabként porba hullanak
   U -  U  -  -    -  U  -  U U 
A repdeső, esetlen szárnyasak.
U  -  U -  U -  -    -   U U   

  
Nézd, nézd, nyomába` hogy tántorganak
 -     -      U - -   -    -  -  U -  
Zarándok úton sánta, béna, vak.
 U -  U  - -   -  U   - U   U  
Egykor a jólét dús szekere húzta -
-   U  U  - -   -    U U U  -  U   
Ma a dicsőség szárnyszegett koldusa.
 U U  U  - -    -     U -    -  U U  

  
De hogyha sasszem, bátor néz beléje
 U  -   U  -   -    - -   -   U - U 
Ha szent lángot szór ihlett szive mélye,
 U   -    -  -    -  -  -     U U  -  U  
Ha ki dalát az Istentől lesé el,
 U  U  U -  U  -  -  -   U - U  
Az nézhet szembe napvakító fénnyel.
-   -  -    -  U  -  U - -  -   -   
Csak égeti, ki szürke porba mászik...
  U  - U U   U   -  U  -  U  -  U     

  
"Én fázom tőle" - szólt halkan a másik,
 -   - -   - U      -    -  U  U  - -   
Lehunyva fáradt álmodó szemit.
 U -   U  - -   -  U -   U U  
És szólt a költő:
-    -   U  -  -  
Engemet hevít.
-  U -   U -  
A

B

B

C

B

C

 5

6

11

10

11

10

A

B

A

B

C

 11

10

11

10

10

A

B

A

B

A

B

 11

10

11

10

11

10

A

B

B

C

C

 5

6

11

11

11

A

A

B

B

 11

11

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 11

10

11

11

^ Páros rím
A

A

A

A

B

 11

11

11

11

11

A

B

C

B

 11

10

5

5

^ Félrím






























































Alliteráció