Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 978 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 7.

Megosztás

Címkék

Szentiváni Mihály

A menyekző

Temetni gyűlt talán
E tarka népsereg?
Derű bár arczokon
Szemökbül köny pereg.

Ha szem találkozik,
S barát barátnak szól,
A köny megáradott
Patak gyanánt, omól.

O, nem temetkezés,
Menyekző készül itt;
Nézd ott a vőlegényt,
Az ötvenévü fit.

Rőt arcza lángvörös,
A sanda szem hogy ég!
És bennök epeszín
Sötét féltékenység.

Öröm- s bor-ittason
Szerelmi szót gagyog,
És kurta lábain
Násztánczra gombolyog.

Jobbján a bús ara,
Mint rózsa völgy ölén,
Szép, ifju, kellemes,
Szelíd, jó, csak — szegény.

Ott áll, mintegy halott,
öltözve fényesen;
Nem lát, nem hall, nem ért;
Nem élve, s halva sem.

Az élet-tölt szemek
Aléltan forganak,
És, mintha fénytelen,
A porban nyugszanak.

Ott, hogy ne lássa meg
Kedvesse búkönyét,
Ki bolyg, mint éji rém,
Őrülten szerteszét:

És még is látja őt,
A porban, s mindenütt;
És hallja lágy szavát,
A hárfa-zengzetüt.

De megfagy érzete,
Látván a zord atyát,
Ki sarlott vagyonért
Eladta magzatát.

Pokolnál jobb jövőt
Ki vél e frigy után?
Vadállat tenne-e
Illy szörnyet fajzatán?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!