A kályhából a forró szén bíborlón
U - - - U - - - - - -
arcomba süt a vasrostélyon át:
- - U U U - - - U -
én is szén voltam, fekete, kemény szén
- - - - - U U U U - -
s most együtt fújjuk a lángok dalát.
- U - - U U - - U -
Mert égni, égni! mindeneknél szentebb,
- - U - U - U - - - -
a kályha alján, vagy egy nő mögött!
U - U - - U - - U -
Nem szégyenből pirul a szén, amelyet
- - - - U U U - U U U
egy fázós kéz a tűz közé lökött!
- - - - U - U - U -
Szén: testvérem, anyagom, ősi testem,
- - - U U U U - U - -
csak melegítsed őt is ma, ez esten,
- U U - U - - U U - -
ma még a hold is olyan bíztató
U - U - U U - - U -
Adj meleget a testének, amelyre
- U U U U - - U U - U
Krisztusként, vérzőn vagyok odaverve
- - - - - U U U U - U
s amely fehér és hideg, mint a hó...
U - U - - U - - U -
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
A
B
| 11
11
10
| | | |
|
Alliteráció
|