Az agglegény
Rideg volt, mint egy napsütötte fjord,
De erre vette irányát a golf,
S az agglegényi tájék kivirágzott.
Lelkében, mint a golf a tengerekbe',
Beáramlott egy asszony lelke,
S most villát épít, meleg-házat,
A nyártól elmaradt virágcsodáknak
S mi lemosolygjuk...
Agglegényi tájék!
Bujkál a nap, színt vált a tájkép,
Meleg esőket hoznak a szelek;
Futó ború, égzengés jár velek,
Az ég ha terhes, el szokott borulni. -
Örülni kén rajt - újjongva fogadni,
A napsütéses örökös ridegbe'
Beáramlott egy asszony lelke,
Termővé tette.
1933.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!