Szögön pihen már a kasza, a sarló:
U - U - - U U U U - -
Búzamezőkön mered éles tarló.
- U U - - U U - - - -
Néptelen, némán nyujtózik a róna,
- U - - - - - U U - U
Csak itt-ott sír még rajta tücsöknóta,
U - - - - - U U - - U
S ahol hevertek arany buzarendek,
U - U - U U - U U - -
Fehér galambok szemet szedegetnek.
U - U - - U - U U - U
Kinek befedi a világot szárnya,
U - U U U U U - - - U
Van gondja neki az égi madárra.
- - U U U U - U U - U
Az Ur akará, hogy buza teremjen
U U U U - - U U U - U
És hogy a kalász ért szeme kipergjen,
- U U U - - U U U - -
Hogy gyönge madár töltse kedvit azzal,
- - U U - - U - U - -
Hogy várja szegényt a teritett asztal.
- - U U - U U U - - U
Öregje békén eszik a seregnek,
U - U - - U U U U - -
Mig a fiókák föl-fölijedeznek:
U U U- - - U U U - U
Ők még nem tudják, hogy mindig övék a
- - - - - - - U U - U
Betakarított termés maradéka
U U U - - - - U U - U
S hogy a tanyai nép apraja-nagyja
U U U UU - - U U - U
Isten madarát becsületbe tartja.
- - U U - U U - U - U
A szorgos csapat lassu pityegéssel
U - - U - - U U U - -
Tarlók közepén terül szerteszéjjel,
- - U U - U - - U - -
De nagyijedten össze-összerebben,
U U U - U - U - U - -
Hogyha fölötte ölyü, kánya lebben.
- U U - U U U - U - -
Hanem a veszélyt hamar elfelejtik,
U U U U - U U - U - -
S a szemkeresést megin` ujra kezdik.
U - U U - U - - U - U
S mikor sebesen tovakarikáznak
U - U U - U U U U - -
Piros tüziben a napnyugovásnak,
U - U U U U - U U - -
Szárnyuk ütemes, lassu suhogása
- U U U - - U U U - U
Tán az anyaföld imája, fohásza,
- U U U - U - U U - U
Mit, beleveszve az ég peremébe,
- U U - U U - U U - U
Fölvisznek az Úr szent szine elébe.
- - U U - - U U U - U
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
11
11
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|