Azt írod a leveledben:
- - U U U U - -
Menjek haza, jobb lesz otthon;
- - U U - U - -
Meggyógyulok, nem lesz annyi
- - U - - U - U
Kínos álmom, kínzó gondom.
- U - - - - - U
Ott éltem át ifjuságom,
- - U - - U - -
Jól tudod, hogy visszavágyom,
- U - - - U - -
Menjek haza. Így hivogatsz
- - U U - U U -
Legkedvesebb jó barátom.
- - U - - U - U
Mért hivogatsz? Ismered jól
- U U - - U - -
Szívem minden álmát, kínját,
- - - U - - - -
Eltévesztett életemnek
- - - - - U - U
Integető, sötét sírját.
- U U - U - - -
Míg ott voltam, addig éltem,
- - - U - U - -
Volt szép álmom, volt reményem, -
- - - - - U - -
Kiüldözött a valóság,
U- U - U U - -
Tudod jól, hogy mi lett vélem.
U - - - U - - U
Nem az vagyok, aki voltam,
U - U U U U - U
A réginek váza, romja,
U - U - - U - U
Amit eddig nem ismertem,
U U - - U - - U
Összetört az élet gondja.
- U - U - - - U
Az a világ, amit éltem
U U U - U U - U
Ifjúkori tündérfényben,
- - U U - - - -
Reménytelen, bús lelkemnek
U - U - - - - -
Rég bezárult édes éden.
- U - - - U - U
Közeleg a végső óra...
U U U U - - - U
Minek is hívsz haza engem?
U U - - U U - -
Könnyebb lesz a végső búcsú,
- - U U - - - -
Hogyha addig elfelejtem
- U - U - U - -
Mennyországom, boldogságom,
- - - - - - - -
Tört reményem, édes álmom,
- U - U - U - -
Mit gyülöltem, mit szerettem,
- U - - - U - U
Ami tartott a világon.
U U - - U U - U
Ne hivogass, de te jöjj el,
U U U - U U - -
Mikor én már nem hívhatlak.
U U - - - - - -
Vigy magaddal oda vissza,
- U - U U U - U
Ahol ábrándjaim laktak...
U U - - U- - U
...Hol a szív szép álmát szőtte,
U U - - - - - U
Ott legyen a pihenője,
- U U U U U - U
Hova mindig vágyott: ott, a
U U - - - - - U
Diákdombi temetőbe`...
U- - U U U - U
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
9
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|