Kis temetőnkben tudok egy zugot:
- U U - - U U - U U
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
U U - U U - - - U -
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
- U U - - - U - U U
Neve sokáig él a faluba.
U U U -U - U U U U
Magam is sokat elemlegetem,
U U - U U U - U U -
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
- - U - - - - - U -
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem
U - U - - - - - U U
Szivemre melegebben ölelem.
U - U U U - U U U -
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
- - - - - U U - U U
A szeles éj, amelyen elaludt
U U U - U U U U U -
S valahányszor hörögve sír a szél,
U U - - U - U - U -
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
- U - - U - U - U -
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
U U - - - - U - U -
Fáj a sötétség néki s a magány,
- U U - - - U U U -
A hideg ellen hallat tán panaszt -
U U U - - - - - U -
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.
U - U - U - - - U -
Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
- - - U - - - - U -
Beszitálta hóval a temetőt,
U U - U - U U U U -
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
U U - - - - U - U U
Az öreg szűcs már szépet álmodik.
U U - - - - U - U U
A hó fehér, selymes, sürű, puha,
U - U - - - U - U U
Ugy takarja be, mint meleg suba
- U - U U - U - U U
S a télizöld, mely hegyig belevész,
U - U - - U - U U -
Az rajta zöld irhábul a szegés.
- - U - - - U U U -
| A
B
C
C
D
D
D
| 10
10
10
10
10
10
10
| | A
B
C
D
D
E
E
F
F
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
| | A
A
B
B
C
C
D
D
| 10
10
10
10
10
10
10
10
| ^ Páros rím
| | |
|
|