Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 501 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. szeptember 4.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

A Káma vizénél

Orosz mezők bocsátják titkukat és ösmerős
súgással küldi csillagos vizét a Káma.
Lábaim nyomát keresem a fűben arcomat a vizben
s felharsan messziről s belőlem párákba tűnt
múlt életem világa.

Íme bizonyság: ölelő karok a sík mezők
rám hullnak s porig omló testemre tapadnak.
Emlék száll a földből szavak forrásai nyílnak s lázasan
betűzöm szépséges elmosott vonásait
egy régi boldog arcnak.

Itt jártam egyszer s hallgattam a súgó Kámát
midőn halk harmatokkal lelke támadt szélnek.
Bőven megáldott viharos fényével istenem: a nap
számon tartottam a csillagokat s csókjait
fűnek s a falevélnek.

Lábaim ó nyomában járok ősi tájak
dús csöndjében Káma csillagos vize mellett.
Elrendelt út ez: örök visszatérés s mélyből kelt ígékkel
röpül magosban úszó felhőkkel Nyugatra
Szájamból a lehellet.

Nyugat, 1927/8. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom