Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 993 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Béke

Szent áhítat lobogja át
Minden csepp véremet.
Fölöttem csillagmiriád.
Fényben úszó egek.
Az alvó tengert nem bodrozza
Bánatos suhogású szél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.

A pázston, mit harmat füröszt,
Szelíden, lassudan,
Álmok fehér játéka közt,
Egy jelenés suhan.
Kezében pálma-ágat lenget,
Nyomába rózsák ezre kél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.

Mind sugárzóbban fénylenek
Ott fenn a csillagok.
Sötétnek láttam éltemet
S most árnya fölragyog.
Lelkem békéjét nem zavarják
Lázongó vágy, vad szenvedély.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.

Boríts el fényeddel, boríts,
Te csillagos, nagy ég!
Alattad mintha magam is
Csillagként szállanék.
Utam bár földi, hitem égi
S hozzád bizonnyal fölsegél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!