Ó nagyszerű, örök időktől buzgó, ős erők, csodálatos
- - U - U U U - - - - - U - U - U -
halk rúgók, régi tervek föld színén, mennyekben és a föld alatt!
- - - - U - - - - - - - U - U - U -
Minden mulandó, csak ti vagytok épp s belőletek bont ősi láz
- - U - - - U - U - U - U - - - U -
élőket, holtakat!
- - - - U U
A messzeség fejünkre szórja tenger csillagát mint port a szél,
U - U - U - U - U - - - U - - - U -
Tavasz varr hímet föld szűrébe, színözön, hová csak elhatol
U - - - - - - - U - U - U - U - U U
a szőke napsugár, de minden egy mélységből int, egy célba fut
U - U - U - U - U - - - - - - - U -
betű vagy pávatoll.
U - - - U -
Az élet változik, megszépül, torzul, szüntelen ez így megyen,
U - - - U - - - - - - - U U U - U U
öreg kerék, küllői századok, megfordul és új arca van
U - U - - -U - U - - - U - - - U U
a percnek is, de áll a mély, mindegy minő idő, munkálkodik
U - U - U - U - - - U - U - - - U U
a mélység hangtalan.
U - - - U U
Így hánykolódik habra hab, napot tör és újból alámerül.
- - U - - - U - U - U - - - U - U U
Így nőnek városok, követ feszít a csók, nap hull - és barna rom.
- - - - U - U - U - U - - - - - U U
A mélybe csend és jönnek friss csodák, szebb béke leng amerre dúlt
U - U - - - - - U - - - U - U - U -
harc és forradalom.
- - - U U U
Mindnyájan így, akik bölcső és sírhalom között sáfárkodunk,
- - U - U - - - - - U - U - - - U -
szájunkra vesszük világ dolgait, bús gyermekek bezárt ajtók előtt,
- - U - - U - - U- - - U - U - - - U -
ujjongva bontsuk életünk, a röggel egy vagyunk, új istenek,
- - U - U - U - U - U - U - - - U -
munkáló, ős erők!
- - - - U -
| A
B
C
B
| 18
18
18
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 18
18
18
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 18
18
18
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 18
18
18
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 18
20
18
6
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|