Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 510 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Ének a mélyben munkáló erőkről

Ó nagyszerű, örök időktől buzgó, ős erők, csodálatos
halk rúgók, régi tervek föld színén, mennyekben és a föld alatt!
Minden mulandó, csak ti vagytok épp s belőletek bont ősi láz
élőket, holtakat!

A messzeség fejünkre szórja tenger csillagát mint port a szél,
Tavasz varr hímet föld szűrébe, színözön, hová csak elhatol
a szőke napsugár, de minden egy mélységből int, egy célba fut
betű vagy pávatoll.

Az élet változik, megszépül, torzul, szüntelen ez így megyen,
öreg kerék, küllői századok, megfordul és új arca van
a percnek is, de áll a mély, mindegy minő idő, munkálkodik
a mélység hangtalan.

Így hánykolódik habra hab, napot tör és újból alámerül.
Így nőnek városok, követ feszít a csók, nap hull - és barna rom.
A mélybe csend és jönnek friss csodák, szebb béke leng amerre dúlt
harc és forradalom.

Mindnyájan így, akik bölcső és sírhalom között sáfárkodunk,
szájunkra vesszük világ dolgait, bús gyermekek bezárt ajtók előtt,
ujjongva bontsuk életünk, a röggel egy vagyunk, új istenek,
munkáló, ős erők!

Osvát Ernőnek, Nyugat, 1923/11-12. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom