Le az álcával, együgyű bohócok,
U U - - U U U - U - U
Elég volt már a tréfából, elég;
U - - - - - - - U -
Elmúlt a farsang, királyok farsangja,
- - U - - U - - - - U
Mit akartok hát, mire vártok még?
U U - - - U U - - -
Halljátok, ő az, kit ez óra illet,
- - U - - U U - U - -
Ki türelemmel oly régóta várt;
U U U - U - - - U -
Halljátok e morajt? Reszkessetek, mert
- - U U U - - - U - -
Az ő szava nem egy, de milliárd.
U - U U U - U - U-
Le az álcával, együgyű bohócok,
U U - - U U U - U - -
Hiába, már ösmernek mindenütt;
U- U - - - - - U -
E kopott mázt a gyermek is gúnyolja,
U U - - U - U - - - U
S a fényes nap is arcotokba süt.
U - - U U - U - U -
Föl! fussatok sötét odúitokba,
- - U - U - U -U - U
A semmiségbe vissza, mely örök;
U - U - U - U U U -
Fussatok az éj utolsó árnyában,
- U U U - U - - - - -
Ti falra festett, hitvány ördögök.
U - U - - - - - U U
Le az álcával, együgyű bohócok...
U U - - U U U - U - -
Hajoljon szívetek, a zord, kevély;
U - - - U U U - U -
Ismerjétek be, hogy elbuknotok kell,
- - - - U U - - U - -
Mint lehull ősszel a sápadt levél.
- U - - U U - - U -
A szél gyöngén ráz, s még csak fú reátok,
U - - - - - - - U- -
Most menjetek, mert majd zúg és üvölt,
- - U - - - - - U -
Úgy szerte tépi papírkoronátok,
- - U - U U - U U - -
Hogy híretekről se beszél a föld.
- - U - - U U - U -
Le az álcával, együgyű bohócok...
U U - - U U U - U - -
Hogy szemeink csak embert lássanak,
- U U- U - - - U -
Ragyogjon föl a teremtésnek arca,
U - - U U U - - U - U
S vesszen a ködbe minden rongy, salak.
- U U - U - - - U -
Jöjjetek úgy, mint testvérek, barátok,
- U U - - - - - U - -
S szívünk sajog, bár újra befogad,
- - U - - - U U U -
Vagy újra vértengert viszünk reátok,
U - U - - - U - U- -
S ledöntünk, mint hamis bálványokat!
U - - - U - - - U U
| 11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|