Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 765 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 9.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Éji órán

Néha, késő éji órán,
Fölkeres egy tévedt álom,
Visszasír egy dal a multból
S bezokogja bús magányom.

A sivatag, messze tájék
Hirtelen virágba szökken,
Rég elhamvadt kikeletnek
Illatlelke jár köröttem.

Virágok közt bolygok újra,
Szívemben is langy tavasz van,
Körüllebeg újra mindaz,
A mi - visszahozhatatlan.

Az illatos rózsaerdőt
Napsugarak villogják át,
Hahotázó légi népség
Körbe lejti tündér-táncát.

Él, nevet és ujjong minden,
Minden, ami meg van halva,
De nem soká, - csak egy tűnő,
Csak egy röpke pillanatra.

Aztán - elhangzik a lárma,
Felhők közé bukik a nap,
Rózsaerdő nincsen sehol,
Csak végtelen, vad sivatag.

Gyász a földön, gyász az égen,
Csillag helyett éji rémek:
- Sírod árnya minden fényre
Ráhinti a sötétséget...

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!