A kősziklákat mindíg irigyeltem,
U - - - - - - U U - -
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
U - - - - - U - U U
Állják a villámot, ha rájok sujt,
- - U - - - U - - -
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
U - - - - U U - U -
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
- - U U U - U - U - U
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
- - - - U - U - U - -
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
- - U - - - - - UU
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
- - U - - U U - - - -
Fejükön csipkés jégből a sisak.
U U - - - - - U U U
A kősziklákat mindíg irigyeltem.
U - - - - - - U U - U
A kemény szót most megtanulom én is,
U U - - - - U U U - -
De szívem bánja, mit kimond a szám,
U - - - U - U - U -
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
- U U - U U U U - U -
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
U U U - - - U U U -
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.
U - U - - - U - U -
Már megtanulok én is síkraszállni,
- - U U U - - - U - U
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
- U U - U - U - U U -
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
- U - - U - - U U -
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
- - U - - U - - - U
Kőszikla, min a csákány eltörik.
- - U U U - - - U U
Ó, de belül fáj keménynek lenni!
- U U - - U - - - U
| 11
10
10
10
11
11
10
11
10
11
11
10
11
10
10
11
11
10
10
10
10
|
Alliteráció
|