Viharban
Ha rád zúdul az élet,
És ver a végzet átka:
Ne csüggedj, meg se rémülj,
De nézz dacos haraggal
A zivatar szemébe,
S állj hulló mennykövek közt
Szilárdan mint a szikla.
Remegjen, aki gyáva,
S hajszoljon menedéket
Villám és zápor ellen:
Te tárd ki puszta melled
A fergeteg dühének,
Hadd hűtse záporával
Fölzaklatott szívednek
Haragos indulatját,
S míg tombol körülötted:
Te gyújts egy büszke dalra,
S vagdald meg komor arcát
Félelmes kacagással!
Meglásd, e viadalban
A győzelem tiéd lesz:
Bántatlan hagy a villám,
S begyűrött süvegedről
A jég is visszapattog!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!