Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 459 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 8.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Omszk és Krasznojarszk között

Szűz föld, ifjú álmaim s apáim földje,
jó lenne megpihenni itt
s kedvemre bolyongva csókkal
illetni zöld zsombékjaid -

nem így! nem így! hogy talán embert is öltem,
agyamban döng a háború
s mintha ez lenne büntetésem:
szétlőtt lélekkel iszonyú

fogságba törve visznek keletre, más világ
végére hajszolt vonaton.
Fényes füveit hiába lengeti
a nagyszerű rokon vadon.

Ó boldogok a szabadon legelésző felhők,
furulyás pásztoruk a szél
s a tágas égen fellegesen
csavargó vídám seregély.

Boldogok a kirgizek is, akik erre tanyáznak,
bőrrel vont sátraik alatt
be szívesen szőném tovább
gyermekkori álmaimat.

Vagy lennék pusztai tűz, melynek szájában ropogva
omlik a zsíros réti gaz
s lobogó füstsörénnyel menekül,
izgatottan mint vén csikasz.

De hasztalan, tovább sodor kegyetlen
sorsom e tájról: rab vagyok
s valahol a Sárgatenger partján
hazátlanul elhervadok.

1917., Krasznojarszk

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom