Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 804 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sárosi Árpád

Maradj velem

Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.

Szerelmes daltól dobbant szive tegnap,
Holnap visszhangoz gyászzenét.
S ahol a boldogságnak fénye áradt,
Sötét van ott ma, oly setét.

Barátai elhagyják búcsu nélkül,
Ahogy elhagyjuk, te, meg én.
És vad viharok osztakoznak holnap
Letépett lombján, levelén.

Ki ezer sebtől vérző koldusoknak
Osztotta kincsét pazarul:
A tűnő nyár utolsó éjszakáján
Meghal koldusként, szótlanul.

Maradj velem, az erdő hí marasztal.
Csak még egy dalt a régiből.
Maradj velem, egy sugár röppent vissza
S egy hű madár jött dél felől.

Eszembe jut a holnap, ködös holnap
A nyár utolsó éjjelén,
Mikor az erdők mély csendjében
Csak ketten leszünk, te, meg én.

Szemem lezárja örök álmok álma,
Arcomra erdők lombja hull,
Te sírni fogsz, csókolni hideg ajkam
És én ott fekszem szótlanul.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom