Ti elhagyottak, nyomorultak, U - U - - U U - U Egyet jól meggondoljatok: U - - - - - U - Sok gazdag vergődik az árnyban, - - - - - U U - U Aki szegényebb nálatok. U U U - - - U - Jó szívvel áldoz a nyomornak, - - U - U U U - - Letörli könnyetek hiven, U - U - U - U - S az övét, melyet búja hullat, U U - U - - U - - Tán nem törli le senkisem. - - - U U - U U Falatja bőven van. Szobáit U - U - - - U -- Bársony borítja meg selyem. - - U - U - U - De látnátok csak néha-néha U - - - - - U - U Magányos téli esteken! U - - - U - U - Fény, pompa közt - szomorú árnyék, - - U - U U - - - A gondolat is rém neki, U - U U - - U U Minden emléke, minden álma - U - - U - U - U Örvények felé kergeti. - - - U - - U U Körötte álság és hazugság, U - U - - - U - - Ezer öldöklő formaság - U U - - - - U - Irigyelt gazdagsága mellett U U - - - - U - - Unalom és rabszolgaság. U U U - - - U - Mit használ itt az ősi címer, - - - - U - U - - Ha vágya váltig mást keres - U - U - - - U U A termek pazar díszben állnak, U - - U - - U - U És mégis minden - oly üres: - - - - U U U U Ti elhagyottak, nyomorultak. U - U - - U U - U Egyet jól meggondoljatok: U - - - - - U - Sok gazdag vergődik az árnyban, - - - - - U U - U Aki szegényebb nálatok. U U U - - - U - Nem az a nyomorult, kit inség, U U U U U - U - - Balvégzet az ölébe hord, - - - U U U - U - De aki pompa s fény közt élve U U U - - - - - U Lelkében hordja a nyomort. - - - - U U U -
| A
B
C
B
A
D
A
D
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
C
B
D
E
F
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
A
B
A
C
B
D
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
C
B
D
E
F
G
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | | |
| Alliteráció
|