Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 329 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Ti elhagyottak

Ti elhagyottak, nyomorultak,
Egyet jól meggondoljatok:
Sok gazdag vergődik az árnyban,
Aki szegényebb nálatok.
Jó szívvel áldoz a nyomornak,
Letörli könnyetek hiven,
S az övét, melyet búja hullat,
Tán nem törli le senkisem.

Falatja bőven van. Szobáit
Bársony borítja meg selyem.
De látnátok csak néha-néha
Magányos téli esteken!
Fény, pompa közt - szomorú árnyék,
A gondolat is rém neki,
Minden emléke, minden álma
Örvények felé kergeti.

Körötte álság és hazugság,
Ezer öldöklő formaság -
Irigyelt gazdagsága mellett
Unalom és rabszolgaság.
Mit használ itt az ősi címer,
Ha vágya váltig mást keres -
A termek pazar díszben állnak,
És mégis minden - oly üres:

Ti elhagyottak, nyomorultak.
Egyet jól meggondoljatok:
Sok gazdag vergődik az árnyban,
Aki szegényebb nálatok.
Nem az a nyomorult, kit inség,
Balvégzet az ölébe hord, -
De aki pompa s fény közt élve
Lelkében hordja a nyomort.

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ