Szerző

Sáfáry László

költő

1910. november 16. — 1943. január

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 593 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sáfáry László

Munkában

Nehezen jöttem el Budapestről,
mégis hazajöttem,
nem énfelém sugárzik már a kedvesem szeme,
a forró nyári napon mit kódorogjak ott egyedül.
Az apám itt dolgozik néhány legénnyel,
közéjük állok én is,
húzom a mérnöki láncot,
cövekeket ütök az erősszagú füvek közé,
búza nő ezen a három holdon a tavasszal,
ház és kertecske lesz még az ősszel
azon a hetven négyszögölön.
Az erdőben baltával megyek előre,
gyorsan jár a kezemben,
alig tud rajta tántorogni
a lombok közt behulló napsugár.
El is fárad belé és pihenni megy,
helyébe lép a jóval soványabb alkonyati csillag.
Pihenni megyek én is,
a tüskés bozótoson csak holnap vágjuk át magunkat.
Most vár a friss szénakazal,
a fáradtság és a szénaszag gyorsan el fog altatni
engem,
holnap meg korán keltsetek fel, sárgarigók!
Keltsetek fel korán,
mert csupa balta és cövekelés,
csupa munka lesz ez a nyár,
és nem lesz nekem semmi bajom a szerelemtől.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom