Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 711 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 5.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Hazatérés

Oh árva, árva otthonom!
Ti hangtalan, ti bús szobák!
Amerre nézek: rom romon,
Csak gyász, csak pusztaság.

Fölszállott innen, elveszett
Az élet édes illata;
Itt is, meg ott is árny lebeg,
A szín, a fény oda.

Helyén áll minden kis darab,
Minden zugocska rendbe van,
És mégis minden dúlt marad,
Mert dúlt vagyok magam.

A sápadt tenger északon
Nem volt nekem ily elhagyott.
- Nincs örömöm, csak tört dalom,
Hogy újra honn vagyok.

Vetetlen ágyam vánkosa,
Leborulok rád szótlanul;
Reám meg hideg éjszaka
S mélységes csend borul...

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!