Hazatérés
Oh árva, árva otthonom!
Ti hangtalan, ti bús szobák!
Amerre nézek: rom romon,
Csak gyász, csak pusztaság.
Fölszállott innen, elveszett
Az élet édes illata;
Itt is, meg ott is árny lebeg,
A szín, a fény oda.
Helyén áll minden kis darab,
Minden zugocska rendbe van,
És mégis minden dúlt marad,
Mert dúlt vagyok magam.
A sápadt tenger északon
Nem volt nekem ily elhagyott.
- Nincs örömöm, csak tört dalom,
Hogy újra honn vagyok.
Vetetlen ágyam vánkosa,
Leborulok rád szótlanul;
Reám meg hideg éjszaka
S mélységes csend borul...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!