Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 751 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 5.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Szabadban

Tavasz van! Nézd a hóvirágok
S az ibolyák hogy' nyillanak.
A lég oly enyhe! Körülöttünk
Füttyentgetnek a madarak!

A távol erdők üde zöldje,
Fakadó lombja ránk nevet...
Nem, nem tudok maradni többé!
Valami vonja lelkemet.

Valami vonja, csalogatja
Fel a magasba, messzibe:
A rengetegek zord magánya,
A zuhatagok bús vize.

Mennem kell s egyedül kell mennem,
Omláson, szakadékon át -
Kérlek, ne vedd rossz néven tőlem
E hegymászkáló mániát.

Pihenj meg itt ez árnyas völgyben,
Míg én kifutkosom magam,
S ábrándozzál vagy haragudjál
- Amint tetszik - zavartalan.

Azt mondod: nincs szívem, hogy tőled
Ily könnyen, vígan válok el?
De van, de van! és vádjaira
A hegyeken majd megfelel.

Ott, mint a nyárég déli napja,
Felgyullad, ragyog majd szivem,
S ragyogva tör utat magának
Gyanuid zord felhőiben.

A hegyeken, a bércek ormán,
Ott majd fennen, büszkén kiáltom:
"Mindennél forróbban szeretlek,
Magányos, haragos virágom!"

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!