Remény
Igaz ugyan, hogy életünk
Szakadatlan küzdelem -
De hát: ahol megvan a harc,
Majd csak béke is terem.
Bízzunk, higyjünk jobb napokban,
Egyszer majd csak felragyog;
Várjunk a felleges mára
Napsugaras holnapot.
Keserűség, nyomorúság,
Bizony sokszor már elég;
Zivatar is rázza, tépi
A szegény fa levelét;
Hétköznapi apró gondok,
Közbe egy-egy mély seb is -
No, de sebaj! valamikor
Megjön majd az ünnep is!
Ha ma nem, hát megjön holnap,
Ha holnap sem: azután;
Búval, gyásszal, gyorsan elszáll,
Egyik év a más után.
Isten gondol mindenkire,
Soh'sem állunk egyedül;
Ne hagyjunk fel a reménnyel:
A sor végre ránk kerül.
Im, a tenger roppant árja
Zúgva ömlik szerteszét, -
Száz évenkint jön egy madár
S elviszi egy csöpp vizét;
Száz évenkint egy csöpp vizet!
Oh, mily rémes lassúság!
- A remény szól: "Ez a madár
Kimeri az óceánt..."
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!