Endrődi Sándor

Horácz után

Ne bántsa senki többé
A jó öreg Horáczot!
Bölcsen tevé bizonnyal,
Hogy Róma fórumáról
Rémülten menekült ki
Az együgyű vidékre.
Ah, Tibur völgye táján
Tündöklő kikelet volt,
S a megváltott poéta
Virágok illatától,
Madarak énekétől,
No meg, hogy ne feledjem,
Falernum tűzborától
Fellelkesülve zengé:
"Pokolba minden gonddal,
Főkép a közügyekkel!
Míg bacchanáliákban
Fuldoklik Róma népe,
S szemérmetlen hetérák
Köpdösnek hahotázva
A tisztesség szemébe:
Boldog, ki szánt, vet, ültet,
S erénye tiszta leplét
Magára öltve, bizton
Dől kérges vánkosodra,
Vidám, szabad szegénység!"
Ne bántsa senki többé
A jó öreg Horáczot!
Bölcsen tevé bizonnyal,
Hogy Róma fórumáról
Rémülten menekült ki
Az együgyű vidékre.

Oh, jöjj tavasz, verőfény!
Fakadjatok, virágok!
Hadd meneküljek én is,
Késő kor epigonja,
Szétdúlt közéletünkből
Barátiabb tanyákra;
Zöld erdők sűrűjébe,
Csöndes, békés mezőkre,
Nyugalmas pinceszerre,
S kezemben telt pohárral
Hadd zengedezzem én is
Horácz után a nótát:
Pokolba minden gonddal,
Főkép a közügyekkel!