Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 665 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Átok

Átok ül terajtad, nemzetem,
Átok rajtad, vakság lelkeden.
Másutt immár delelőn a nap,
S nálad még a hajnal sem hasad.

Körülötted éj és mély vadon,
Okulni se tudsz a multakon,
Dehogy nézed földi javadat!
Csak emészted, rontod magadat.

Sok kicsiség szörnyen feltüzel,
S ami nagy, az alig érdekel.
A hazának vére egyre foly,
De te azért - áldomásozol!

Ellenséged, tengermódra nő:
Majd elbánik vélök a jövő!
Boldogítóbb gyönyör most neked,
Ha tulajdon fajtád ölheted.

Körülötted rémes pusztulás,
Üres pajta, tar föld, puszta ház,
S a sivatag, messze ugaron
Magyar közöny, fakó unalom...

Ki bitangol ősi telkeden?
Más az úr ott, te csak idegen.
Útlan úton sűrű éjszaka, -
Haza vágyol s nem találsz haza!

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!