A fejedelem szólt a művészhez: U U U U - - U - - U "Két képet fess nekem művész! - - - - U - - - Én vert arannyal megfizetlek, - - U - - - U - - Ha mindkettő kedvemre lész. U - - - - - U - Egyikre fesd a legszebb angyalt, U - U - U - - - - Minő csak a mennyben lehet; U - U U - - U U A másikra az ördögöt fesd, U - - U U - U - - Minőnek őt te képzeled." U - U - U - U U A művész véve a parancsot, U - - - U U U - - Nemes szerényen meghajolt, U - U - - - U - Szép homlokán felgyult az eszme, - - U - - - U - U De ajka egy hangot se szólt. U - U - - - U - Vevé a vásznat, a festéket, U - U - U U - - U És a teremtő ecsetet, - U U - - U U U Elzárkózott csendes lakába, - - - - - - U - U És éjet napot összetett. - - - U U - U - Készült a két kép, de munkában - - U - - U - - - Nem látta őket senki sem, - - U - - - U - Félkészülőben vágyott volna - - U - - - - - U Birálni sok kiváncsi szem. U - U - U - U - De végre fejedelme elébe, U - U U U - U U - U Viszi munkáját a művész, U U - - - U - - - El van leplezve mind a kettő - - - - - U - U - - "Uram a kettős munka kész." U U U - - - U - "Vegyétek le a leplet róla!" U - - U U - - - U Parancsolá a fejedelem. U - U - U U U U - Sok kéz lenyúlik; de előlép - - U - - U U - - Maga a művész hirtelen: U U U - - - U U "Megengeded uram, a leplet U - U U U U U - - Magam vegyem le" szól ekép, U - U - U - U - S leleplezi az egyiket... Oh! U - U U U U U U - Mely ragyogó, eszményi kép! - U U - - - U - Bájos leánykép, melynél szebbet - - U- - - - - - Nem látott soha földi szem: - - - U U - U - Mennyei öröm fénylik arcán, - UU U - - U - - Ajkán mosolyg a szerelem, - - U - U U U U És szemének kék tükörében - U - - - U U - U - Mit fel nem zavar szenvedély - - - - U - - U - Feneketlen s még is átlátszó U U - - - U - - - Tengerszem mosolyg: a kedély. - - - U - U U - Fehér homloka derüjében U - - U U U U - U Egy cherub tisztasága van, - U - - U - U - Selyem hajának szála oly fény, U - U - - - U - - Melynek árnyéka is arany. - U - - U U U - Keblét emeli a lehellet, - - U U U U U - - Kezét imára kulcsolá; U - U - U - U - S bár szárnya nincsen, hogy repüljön, - - U - - - U - - De mégis égből szállt alá. U - U - - - U - A fejedelem jóváhagyólag U U U U - - - U - U Intett fejével, és szemét - - U - U - U - A képről a művészre, aztán U - - U - - U - - A tömegen jártatva szét, U U U - - - U - Szólt: "szebb alakot álmaimban - - U U U - U- - Sem láttam ennél óh művész! - - U - - - - - Leplezd le már az ördög képét, - - U - U - - - - Jutalmad fejedelmi lész!" U - - U U - U - De a művész szigoru szemmel U U - - U U U - - Végigtekint saját művén... - - U - U - - - "Ha ti nem leltek hibát benne; U U - - - U - - U De annál többet lelek én. U - - - - U U - Mosolya hideg, szeme lankadt, U U U U - U U - - Homlokán nincs elég varázs..." - U - - U - U - S fölleplezvén az ördög képét - - - - U - - - - Büszkén kiált: "Im itt a más!" - - U- U - U - S az ördög képét még kiváncsibb U - - - - - U - - Szemekkel kémli a tömeg. U - - - U U U - Keresi szarvát, hosszu farkát, U U U - - - U - - Sötét szemeitől remeg, U - U UU - U - De ámulat! a szörny helyett egy U - U U U - U - - Gyönyörü arc mosolyg elé, U U U - U - U - A százszor fényesbb kép előtt el- U - - - - - U - - Homályosul az angyalé. U - U U U - U - Derültebb homlokán a fénynek U - - - U - U - - Részegitőbb varázsa ég. - U U - U - U - Szemében vakítóbb a sugár, U - - U - - U U - És csábítóbb a szendeség. - - - - U - U - Míg arcán reszket mámor és kéj, - - - - - - U - - Zilán kibontott fürtivel U - U - - - U - Villanyfolyam szikrázva játszik... - - U - - - U - U Ugy epeszt és úgy ingerel! U U - - - - U U És mintha ajka félig nyitva - - U - U - - - U Lihegne titkos kéj után, U - U - - - U - És szeme álmodozni hívna - U U - U - U - U Homályos édes éjszakán, U - U - U - U - S mintha az arcon, egy veszélyes - U U - U - U - U Örvénybe összefolyna ott - - U - U - U - Mind, ami édest és halálost - U U - - - U - - Az őrült vágy álmodhatott. U - - - - - U - "Ez hát az ördög? felkiáltnak, - - U - - - U- U Egy angyalnál szebb női kép!" U - - - - -U - De csendet int a fejedelem most; U - U - U U U U - - És a művész eléje lép: - U - - U - U - "Én értelek - mond - igazad van; - - U - - U U - - Jutalmad bizton felvehetd, U - - - - - U - Egy szép asszony szivünknek angyal - - - - U - U - U És ördög egyaránt lehet!" - - U U U - U U
| 10
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
10
8
9
8
9
9
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
10
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
10
8
9
8
9
8
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|