Szerző

Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike

1829. január 10. — 1852. június 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 405 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bozzai Pál

Szép kedvesem

Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az éjféli harang.
Te nyugszol; az én lelkem tova jár
És messze sötéten az éjbe borong.
Tégedet isteni álmak
Ringatnak nyoszolyádon:
Az én álmaim viharrá válnak
És rajtok a fergetegek nyomait bejárom.
Még egyszer képzeletemmel
Megnézem igéző titkaidat,
Aztán távoznom kell
És visszatérnem nem szabad.
Mosolyganak-é ajkaid?
Mosolygjanak, oh csak mosolygjanak!
Engem többé nem üdvezit
Ez a mosoly, ez a bájos ajak.
E hunyt szem erősebb fényü, mint
Legbüszkébb gyöngye keletnek,
Mely valahányszor egekre tekint,
A csillagok elfeketednek.
És e kebel, hol zajlik és pihen
A lázas szerelem,
És e fő, mely érzéstelen
Most fürdik omolt haja fürteiben!...
Szép vagy, de csábitó vagy;
Álmodban is hazudnak ajkaid,
A szó, mely bűvös ajkadon fagy,
Nem tudja, mi a hüség és a hit.
Te megzavartad álmaim'
S érzelmim csendes tükörét,
És elraboltad romjain
Szivem nyugalmát, mindenét...
Pihenj, pihenj szép kedvesem,
Im elkongott az éjféli harang,
Nyugtodat ne zavarja szellemem,
Mely messze sötéten az éjbe borong.

1847.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom