Csekély ajándék, érzem, megveted.
U - U - - - - - U U
Ovid nem adhat drága gyöngyöket,
U - U - - - U - U -
Méltót, a legszebb női nyakra,
- - U - - -U - U
Fogadd e tükröt. Párkák mühelyébül,
U - U - - - - U U - U
Örömből, könyből, igazságból készül
U - - - - U U - - - U
És hüség minden kis darabja.
- U - - - - U - U
Nyugodt a mélye, mint egy szép halott.
U - U - U - - - U -
Életre serken, ha te akarod.
- - U - - U U U U -
Veled kacag a balgaságon
U - U U U - U - U
És veled sír, a leghivebb barátod,
- U - - U - U - U - -
Ha a vihart, daccal tombolni látod,
U U U - - - - - U - -
Mely végig vert egy rózsaágon.
- - - - - - U- U
Fogadd e tükröt, Mea, áldott nyár!
U - U - - UU - - -
Párkák kezében hervad a fonál...
- - U - - - U U U -
Botor, ki fejét búnak adja.
U - U U - - U - U
Kifoszt az ősz ifjuságot, ékességet.
U - U - - U - U - - - U
A tükör mélye el nem ámit téged:
U U - - U - U - - - U
Ovid marad a Mea rabja.
U - U U U UU - U
| A
B
C
D
D
C
| 10
10
9
11
11
9
| | A
A
B
B
B
B
| 10
10
9
11
11
9
| | A
A
B
C
C
B
| 10
10
9
12
11
9
| | | |
|
|