Hajótörés után
Oh, ifjuságom aranyálma,
Virágos, rózsás kikelet!
- Köröttem metsző szél süvöltöz
És hullanak a levelek.
Ábránd, boldog valóra válva,
Fentartó, védő szerelem!
- Bolyongok némán, emlékezve,
És könnybe lábbad a szemem.
Családi tűzhely hű nyugalma!
Otthon, feleség, gyermekek!
- Lelkem mint tévelygő madár szál
Romok és sírhalmok felett.
Oh, bús szobám halotti csöndje!
Magányos, árva életem!
- Ki tör át szive sugarával
Szomorú sötétségeden?
Te jösz a sülyedő hajóhoz,
Megtört szivemhez, jó anyám;
Szereteted nagyobb s erősebb
Mint a vihar, az óceán.
Muló álmoknál, képzelgésnél
Állandóbb, bensőbb, igazabb;
Minden folt nélkül ilyen volna
Az égi fényforrás: a nap.
Te jösz, te jösz bús otthonomba,
Hogy ne maradjon ez magány,
És elhunyt csillagom világát
Kipótold, lelkem jó anyám.
Aludjál csöndesen, nyugodtan
Letünt, kilobbant csillagom!
- Ragyogj rám áldó sugaraddal
Jóságos, tündöklő napom!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!