Szemere Miklós A vadon költészete című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Édes kürtöm! te, kit a juharnak görbe
- -   -  -    U   U  U  U -  -   -  U
Ágáról metszettem egykor a vadonban,
- - -   -   -  U  -   U  U  U -  -   
S karcsu hangos öblöd gondosan kivájva,
   -   U  -  U  -  -   -  U -   U -  U  
Fényes barna szijjal körös-körül fontam,
 -  -   -  U   -  -   U -   U -   -  -   
Viszhang csábitója, erdők fuvolája,
 -   -     - U - U  -  -   U U - U  
Bércek közt andalgó lelkem muzsikája!
 -  -   -   -  -  -  -  -   U  U - U  
Ha majd sírba szállok, jobb feküdj mellettem,
 U  -    -  U   -  -    -    U -    -  -  U   
- Lelkem a jövendőt szomorkodva látja -
   -  U  U  U -  -    U -  -  U  -  U   
Kalmár idők jőnek, kipusztul e korral
 -  -  U -   - -    U -   U  U  -  U 
A vadontermészet egyszerü barátja.
U  U -  -  -  U  -    U U  U -  U  

  
Te sötétlő bérc ki fogsz pusztulni egykor!
 U  U -  -  -    U  -     -   -  U -   -   
Melynek rám borul most fáid szent homálya.
 -   -   -   U -   -    --    -    U -  U  
S hol ágas címerét növeszthesse, nem lesz
   U  - -   - U -   U -    -  U   -   U  
A szarvasnak többé menedék tanyája;
U   -  -  -   -  -  U U -   U  - U  
S mit a szomjas vadász sziv arcára fekve,
   U  U   -  -   U -     U  -  - U  -  U  
Nem lesz nyoma többé záporcseppel telve.
 -   -     U U  -  -  - -   -  -   -  U 
Óh csak meg ne érjem a zugó erdőknek,
-    -   -   U -  U  U  U - -  -  -   
Lelkem menhelyének végső pusztulását!
 -  -   -  U  - -   -  -  -   U - -  
A szentségtelen kéz mindenik csapása
U   -   -  U -   -   -  U -    U - U 
Mit reá mér, sebet az én szivemen vág.
 -   U-  -    U U  U  -    U U -   -   

  
Még elbájol óh bérc! vadon költészeted...
 -  -  - U  -   -     U -   -  -  U -     
Tölgyeid százezre még most is rengeteg!
 -   U-    - -  U  -   -   -   -  U -   
Megfogódva sűrűn csapkodó galyaid
 -  U -  U  - -    -  U -  U  U-  
Közt, még marakodik a dühös fergeteg;
 -     -   U U U U  U  U -   -  U -   
Hűs árnyak közt foly le zúgó patakod még,
 -  -   -   -    -    U  - -  U U -   -   
Titkos éjtől fedve hallgat még a mélység,
 -  U  -  -   -  U  -   -   -  U  -   -   
Döbbentő csendében titkos ige hallik...
 -  -  -   -  - -   -  U  U U  -  -     
Lombjaidon által nem hat a napvilág,
 -   UU U  -  -   -   U  U  -  U -  
Enyelgésök közben az erdők tündéri
U  -  - -   -  U  U  -  -   -  - U
A vadászt álmában meg-meglátogatják.
U  U -    -  - -   -   -  - U -  -  
A

B

C

B

C

C

D

C

B

C

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

C

B

C

C

D

E

B

F

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

A

C

C

B

D

E

F

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12