Tudom, hogy nem haltál meg...
Tudom, hogy nem haltál meg végkép,
Hogy föl-föltámadsz még nekem -
Reményim letörött bimbója,
Én édes, kicsi gyermekem!
Tudom: a kikeleti napfény
Besugarazza éjszakád
S elomló, drága poraidtól
Üdébb lesz fű, fa, lomb, virág...
Egy mosoly ütközik szemembe:
A csalódásig a - tied:
Fülemet egy hang, a te hangod
Rebegése csendíti meg;
Elém szalad egy pici lányka,
Kelleme, bája, - ez te vagy;
Itt egy okos szó emlékeztet,
Ott egy tekintet, mozdulat...
Szétszórva, töredékeidben,
Föl-föltünsz gyakran még nekem,
De bűvös egységedben többé
Sohasem látlak, gyermekem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!