Ritka vendége lettem önmagamnak,
- U - - U - U - U - -
fáradtan indulok és mindég elkésem;
- - U - U U - - - - - -
tétován állok az előszoba-ajtón
- U - - U U U - U U - -
s mielőtt a szobák kábult csendjét
UU - U U - - - - -
felriaszthatná félénk csengetésem,
- U- - - - - - U - U
elszaladok. S a napok tovább rohannak.
- U U - U U - U - U - U
Olykor még lopva benyitok a nappaliba,
- - - - U U U U U - U U U
egy percre mégis szeretném megtalálni magamat;
- - U - - U - - - U - U U U -
gondozatlanul szanaszét hever itt minden,
- U - U - U U - U U - - U
a tükör idegen bólintással fogad,
U U U U U - - - - - U -
messzejárt arcomat nem ismeri meg;
- U - - U - U - U U -
kelletlenül ásitanak elém a székek, a pamlag;
- - U U - U U U U - U - U U - U
eső beverte a távolbanéző ablakokat.
U - U - U U - - U - - - U U U
S végig az elhagyott szobák során
- U U - U - U - U -
csak magános árnyam s léptem ijedt visszhangja kisérnek;
- U - U - - - U U - - - U U - -
felejtve fakuló arcképek a falakon
U - U U U - - - U U U U -
már nem is néznek rám, már nem is élnek,
- U - - - - - U U - -
s belepte a por kedves könyveimet.
U - U U - - - - UU U
Hol lehetek, ha már itt sem lakom?
- U U - U - - - U U
Aléltan érem el a legbelsőbb ajtót. És várok.
U - U - U U U - - - - - - - -
Nem hallatszik ki még halk lélekzet nesze sem.
- - - - U - - - - - U U U
Állok és várok.
- U - - U
És nem merem rátenni a kilincsre kezem.
- - U - - - U U U - U U U
| A
B
C
D
B
A
| 11
12
12
10
11
12
| | A
B
C
D
C
B
D
| 13
15
13
12
11
16
15
| | A
B
C
B
D
| 10
16
13
11
11
| | A
| 10
| | A
B
A
B
| 15
13
5
13
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|