Révpart
Jertek barátim, víg hajósok,
A legjobb kikötő: tanyám;
Fölébe könyököl a víznek
S dús szőlő kúszik fel falán.
Körötte nevető gyümölcsös,
Lengő, zúgó, mély árnyú fák,
Másnak néhány arasznyi tér csak,
Nekem a - végtelen világ.
Ki hitte volna (még magam se),
Hogy megpihenjek valaha!
De vége már a rohanásnak
S csak emlék a mult vihara.
Verandámon nyugodtan ülve,
Merengve nézem a vizet,
Nézem a fehér vitorlákat
S küzdő barátim, titeket.
Hogyan röpíti gyors hajótok'
A hullám, a vitorla s szél!
S hogy' veri szívetek hajóját
Hullámnál döntőbb szenvedély!
Ah, egykor én is így lobogtam
A zúgó vészben egymagam,
Nagyokra törtem nagy vágyakkal
S most szívem majdnem vágytalan.
Nem hiteget kísértő dicsvágy,
Nem von homályos ideál,
Szívem nem űz csalóka álmot,
De megelégedést talál.
Érjen hasonló sors, barátim,
Sors, mely kibékít s védve áld:
Vitorlám szilaj szerelem volt,
Kikötőm nyájas kis család.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!