Szerző
Tóth Kálmán

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1118 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 28.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tóth Kálmán

A szerelem

Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi láng, mennyszikra, szívtavasz,
Én mondom meg, hogy mi a szerelem:
Csupán a vérnek részegsége az.

Hisz láttatok szerelmest, eleget
Ugyan mi volt? mámoros! - semmi más,
Csakhogy ezt csók okozta bor helyett,
Vagy egy szép arcz, néha csak egy vonás.

Ha részeg, vagy szerelmes valaki,
Épen egyformán által alakul;
Vidámmá lesz a bús ifju, a ki
Elmélázott azelőtt szótlanul.

A másik meg, kin nem fogott a bú,
Ki oly vidám s élénk volt szüntelen:
Egyszerre csak mogorva, szomorú,
Hasznavehetlen ficzkóvá leszen.

S a harmadik, egy csendes jó gyerek,
Ha sokat ivott, mindent összetör,
Körüle nem maradhat semmi meg,
A mi értékes: butor, vagy tükör.

Igy törtem össze én is mindenem,
Mikor szerelmes voltam, az alatt;
Hejh pedig az - érzem egy életen -
Több volt ám, mint pár rongy butordarab!

Tóth Kálmán aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!