Gyöngyök
Ime itt a gyöngyök
Fűzötten,
Mint a kedves lánykák
Ép’ öten.
Gyöngyök és leánykák
Szépen összeillenek,
Mert fénylők a gyöngyök,
S lányszemek.
Gyöngyöt nagy bajjal lel
A szegény,
Mélyen, zajló tenger
Fenekén,
S mégis könnyebb gyöngyöt
Lelni, bár keservesen,
Mint lányt, a ki hűven
Szeressen.
Gazdag nem voltam még,
Csak szegény,
S íme gyöngyből ötöt
Leltem én.
S öt szép lány szem közöl
Néz é egy rám édesen?
Higye más, én ugyan
Soha sem!
Nem virúlt szép lányka
Szív nekem!
Lásd azért ollyan bús
Életem!
Ámde tél ha múlik,
A tavasz meg szétterűl:
Meglehet, nekem még
Földerűl.
Földerűl még lányka,
Hidd nekem!
S égre zeng akkor víg
Énekem.
S a mint felfüzém most
E pirosló gyöngyöket:
Úgy adják át angyal-
szívöket.
És ha ujra gyöngyről
Szól dalom,
Abba tűzszemed bé-
Foglalom.
S ha bogár szemednek
Fényit abban lefestem:
Tündököl, mint csillag
Nyár-esten.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!