Szavak színes labdája cikázik U - - - - - U U - U oda-vissza, oda-vissza; U U - U U U - U játszva dobom, nevetve kapod el - U U - U - U U U - s oly gyors-ügyesen vered vissza, - - U U - U - - U elfogni sincs időm, már surran a másik, - - U - U - - - U U - - földig hajolok érte, - - U U U - U de most te leszel, aki lekésel, U - U U U U U U - - s ki nem térhetsz előle! U - - - U - U Jaj! homlokod érte... - - U U - U Fájó diadal. - - UU U Az én szemem borul könnybe tőle. U - U - U - - U - U Most meg oly magasra, magasra röpitetted, - U - U - U U - U U U - U esengve ágaskodom utána... s hiába, U - U - - U U U - - U- U fejem fölött elzúg merész iveléssel U - U - - - U - U U - U idegen kertek tilosába, U U - - - U U - U honnan vissza nekem sohase hozzák... - - - U U - U U U - - Csak azért is, tudok én is ily magasra hajitani... U U - - U U - U - U - U U U U U Ó de mit ér... ha nem jut el hozzád, - U U - U - U - - - miattam hasztalan szállna akár fel az égbe... U- - - U - - U U - U U - U Ijedten nézem... Hisze ez igy nem is játék... U - - - - U U U - U - - - Elröppent mosolyod hova szállott? - - - U U - U U - - Egyszerre hideg árnyakat ingat - - U U U - U U - U az alkony köröttünk s bénultan megállok, U - - U - - - - - U - U utolsó ütésed élesen horzsolja kezem U - - U - U - U - - - U U - s kemény labdád messze gurul... U - - - - U U U S egyedül, egyedül az éji sötétben U U U U U U U - U U - - keresgélem szertetévedt labdáinkat. U - - - - U - - - -- - Hát annyi sokból csak ennyi maradt? - - U - - U - U U - Oly szinesek, szárnyasok voltak, - U U - - U - - - dalolva röpülök, mint a madarak U - U U U - - U U U - s most mint a kiégett zuhanó holdak - - U U- - U U - - - hullanak vissza a szivemre. - U - - U U U - U
| A
B
C
B
A
D
D
E
D
F
E
| 10
8
10
9
12
7
10
7
6
5
10
| | A
B
C
B
D
E
D
C
F
G
H
G
A
I
| 13
13
12
9
11
16
10
14
13
10
10
12
14
8
| | A
B
C
D
C
D
E
| 12
12
10
9
11
11
9
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció |