Az örömek öröme
Mellettem űl szelíden,
Mellette űlök én,
Ő homlokom simítja,
Keblére dűlök én.
Nem szólok, és nem szól ő,
Mindketten hallgatunk.
Csak szűnk verése mondja:
Mi boldogok vagyunk!
Lábunknál a két gyermek,
Egy kis galambkapár,
Virág között a fűben
Csevegve, játszva jár;
Lovával, ostorával
A pajkosabb fiú;
Bábjával a leányka
Félénken összebú.
Az egyikből hazámnak
Én képzek egykoron
Egy szebb jövőre polgárt,
Neked, te drága hon!
A másikat szivének
Hő érzeményivel
Jó honfiú számára
Ő nevelendi fel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!