Szerző
Tompa Mihály

Tompa Mihály

a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész

1817. szeptember 28. — 1868. július 30.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 870 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tompa Mihály

Vas-emlék

Tűzben születtem a világra,
S ki a villámot, égi vészt
Gúnyolva hívom ércfejemre:
Im, hitvány rozsda ront, emészt.
Bizony, bizony bolond az ember!
Magát csufolván meg, midőn
Jelűl, elmálló csontja mellé
Vasszobrot tész a temetőn.

Fölcsengve ontván buja rendet
Hajlott kalászu téreken.
A napsütött kaszás kaszája,
Mi boldog volna életem!
Szántóvas a szántó ekéjén,
Sirt kikelendő magnak ás;
Itt tél van; - ott minden tavasszal
Megjő a várt feltámadás.

Lehettem volna harcviharnak
Táborverő villáma: kard!
Királyi pálcával dijazván
Mely forgatott, a férfi-kart.
E harci sarló által a hős
Fejére zöld babért arat;
Szolgálom, fénytelen szobor, most
Élők helyett a holtakat!

Inkább mint bús rablánc csörögnék
A börtön átkos éjjelén;
Vagy a vérembernek kezén, a
Bünöst, igazt öldökleném:
Mint ingatag lelkű pulyának,
Kiben szilárdság nem vala,
Jelöljem érdemetlen hamvát
Szilárd keblemnek általa!

Tompa Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!