A város fái közt merengve járok: U - - -U - U - U - - szelíd, leromlott, árva sarjadék. U - U - - - U - U - Az életet hideg szemekkel nézem; U - U - U - U - - - - lesorvadt már a vágyam karja rég. U - - - U - - - U - Atyám, ne légy kiváncsi a fiadra, U - U - U - U U U- U mert mérges férgek rágnak dúlt agyán... - - - - - - - - U - Nem vesztem el, csak nem vagyok sehol sem. - - - U - - - U - U - U Élj boldogul, atyám! - - U U U - Mi lettem én?... e kérdés feleletlen! U - U - U - - U U - - Nem lettem én sem koldús, sem nagy úr. - - U - - - - - U - Se szárny, amely az égre rajzolódik, U - U U U - U - U - - sem erő, mely a föld méhibe fúr. U U - U U - - U U - Nem lettem én se szürkébb, sem színesebb, - - U - U - - - - U - mint ama por, mely lassan száll reám... - U U - - - - - U- Nem hoztam szégyent rád, se dicsőséget - - - - - - - U U - - U Élj boldogul, atyám! - - U U U - Neved helyett ha újat is kerestem: U - U - U - U - U - - nem tudja sem király, sem kisbiró. - - U - U - - - U - Se fönt, se lent nem számít már manapság U - U - - - - - U - - egy borús arcú magyar versiró. - U - - - U - - U - Ajtóm előtt nem vár a hetyke hintó, - - U - - - U - U - - nincs márványlépcsős úri palotám... - - - - - - U U U - Nem is kivánok semmit, amim nincsen - U - U - - - U U - - U Élj boldogul, atyám! - - U U U - Legfeljebb az, hogy nincs mellettem asszony! - - - - - - - - U - - Két szende szem: szívemnek oltalom! - - U - - - U - U - Hogy nem lehetett életemnek szomját - - U U - - U - - - - a szerelem üdvével oltanom. U U U U - - U - U - Hogy nincs kar, mely enyémbe kulcsolódik - - - U U - U - U - U a késő napok hűvös alkonyán... U - - U - - U - U - S hogy nincs fiam... Bár néked se lett volna - - - U- - - - U - - U Élj boldogul, atyám! - - U U U -
| A
B
C
B
D
E
C
E
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
B
C
B
A
D
E
D
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
B
C
B
B
D
E
C
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
A
B
A
C
B
D
E
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|