Megnő a kis gyermek, ifjú lesz belőle,
- - U - - U - - - U - U
Rózsaszínben látszik a világ előtte,
- U - - - U U U - U - U
Bánatot nem ismer, s az életbe vágtat.
- U - U - - U - - U - -
Szeplőtelen lelkét száz remény dagasztja,
- - U - - - - U - U - U
És minden örömet szivébe fogadna,
- - U U U - U - U U - U
Mit a mosolygó lét számára kinálgat.
U U U - - - - - U U - U
Honnan tudja is ő, miből áll az élet?
- - - U U - U - - U - -
Tegnap még gyermek volt, ma már ifjuvá lett,
- - - - - - U - - U - -
Szűkké vált neki a kicsinyek szobája;
- - - U U U U U - U - U
Átölelne mindent széles örömében,
- U - U - - - U U U - U
A boldogság tüze ott ragyog szemében
U - - - U U - U - U - -
S csillogó jövője mosolyog le rája.
- U - U - U U U - U - U
Csakhogy boldogsága nem tart ám sokáig,
- - - - - U - - - U --
Hamar megún mindent, más örömre vágyik,
U - U - - - - U - U - -
Serdülő szivéből tűnnek a remények;
- U - U - - - U U U - -
Keble belsejében vágyak ébredeznek,
- U - U - - - U - U - -
Vakmerő kalandok, ábrándos szerelmek,
- U - U - U - - - U - -
Melyek e kis földről magas égig érnek.
U U U - - - U U - U - U
De ha megcsalódik, vége mámorának,
U U - U - - - U - U - U
És elébe tűnnek a szép gyermekálmak,
- U - U - U U - - U - -
S úgy szeretne újra bölcsőben pihenni;
- U - U - U - - - U - U
Ahol a kis gyemek boldogan nyugodhat,
U U U - U - - U - U - U
Ahol a sirás is nevetésbe olvad
U U U U - - U U - U - U
És a hol a szivet nem kínozza semmi.
- U U U U - - - - U - U
| A
A
B
C
C
B
| 12
12
12
12
12
12
| | A
B
C
A
A
C
| 12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
C
C
B
| 12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
C
C
B
| 12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|