Szerző

Morócz Jenő

költő és drámaíró

1872. — 1919.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 460 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Morócz Jenő

Ha megnő a gyermek

Megnő a kis gyermek, ifjú lesz belőle,
Rózsaszínben látszik a világ előtte,
Bánatot nem ismer, s az életbe vágtat.
Szeplőtelen lelkét száz remény dagasztja,
És minden örömet szivébe fogadna,
Mit a mosolygó lét számára kinálgat.

Honnan tudja is ő, miből áll az élet?
Tegnap még gyermek volt, ma már ifjuvá lett,
Szűkké vált neki a kicsinyek szobája;
Átölelne mindent széles örömében,
A boldogság tüze ott ragyog szemében
S csillogó jövője mosolyog le rája.

Csakhogy boldogsága nem tart ám sokáig,
Hamar megún mindent, más örömre vágyik,
Serdülő szivéből tűnnek a remények;
Keble belsejében vágyak ébredeznek,
Vakmerő kalandok, ábrándos szerelmek,
Melyek e kis földről magas égig érnek.

De ha megcsalódik, vége mámorának,
És elébe tűnnek a szép gyermekálmak,
S úgy szeretne újra bölcsőben pihenni;
Ahol a kis gyemek boldogan nyugodhat,
Ahol a sirás is nevetésbe olvad
És a hol a szivet nem kínozza semmi.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom