A számadó
Sik mezőben, erdő mellett,
Zöld pázsiton juh legelget.
Szomoruan szól a csengő,
Mélabúsan zúg az erdő.
Mély sohajtás hallik itt-ott,
Fölidéz egy fájó titkot.
Azt susogja a rét nádja:
Boldogtalan minden árva!
Tusakodik a számadó,
Bántja szivét a madárszó,
Susogó nád búba ejti,
A nyáját is elfelejti.
Esztendeje oda van már
Pista gyerek, a kis bojtár.
Nem érkezik hir se róla -
Csak vele ugy ne bánt vóna!
Elbujdosott messze... messze...
Ki tudja, hogy hova, merre?
Hisz nincs apja, nincsen anyja,
Sem a hova fejét hajtsa!
Kérdi fűtől, kérdi fától,
S kérdezgeti önmagától,
Még se tudja: hol van?... hol van?...
Tán azóta sirhalomban!
Sik mezőben, erdő mellett,
Szomoruan széttekintget.
Várja, várja kis bojtárját,
Fújja, fújja fuvolyáját...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!