Petőfi, most is váltig emlegetnek,
U - U - - - U - U - -
S ha ünneplés kell, abba’ nincs hiány;
U - - - - - - - U-
Varázsa él sugárzó nagy nevednek,
U - U - U - - - U - -
Sőt mintha nőne minden év után.
- - U - U - U - U -
Más-más kezektől fonva, hogy’ hevernek
- - U - - - U - U - U
A koszorúk szobrod talapzatán;
U U U - - - U - U -
De az vagy-e ma is, a minek látszol,
U - U U U U U U - - -
Vagy puszta név, a melyből néma vád szól?
- - U - U - - - U - -
Megérti-e a sokaság, ha hallja,
U - U U U U U - U - U
Lantod nemes, igaz költészetét?
- - U U U - - - U -
Szent-é neki e föld áldott ugarja,
- - U U U - - - U - U
Melyről dalod pergő mézét szedéd?
- - U - - - - - U -
Hevül-e még a tiszta, szűzi dalra
U U U - U - U - U - U
A lelke romlott, léha nemzedék,
U - U - - - U - U -
A mely lihegve hajszol mindig új kéjt,
U - U - U - - - U - -
Tapsol a torznak és rajong a rútért?
- U U - U - U - U - -
Egy talpalatnyi föld se volt sajátod,
- - U - U - U - U - -
S örökül egy sír sem jutott neked,
U U U - - - U - U -
S jós lelked ezt habár megadta látnod,
- - U - U - U - U - -
Te mégse szántad ifjú éltedet,
U - U - U - - - U U
Eldobtad a szerelmet, ifjúságot,
- - U U U - U - - - -
S a boldogságnak rózsákkal vetett
U - - - - - - - U -
Nyoszolyájából mentél, meg sem állva,
U U - - - - - - U - U
A szent hazáért, a hideg halálba.
U - U -- U U - U - U
De haj, az eszmény most visszára fordul,
U U U - - - - - U - -
Nincsen hazám, kiált a csőcselék;
- - U - U- U - U -
Támadni kész az idegen faj orvul,
- - U - U U U - U - -
Szabadság, jólét néki nem elég,
U - - - - - U U U -
Kígyók kelnek ki mindenütt a porbul,
- - - - U - U - U - -
Megmarni a hazának kebelét...
- - U U U - - U U -
Oh költő, nézd, romokban áll az oltár,
- - - - U - U - U - -
Te honszerelmet hasztalan daloltál.
U - U - - - U - U - -
| A
B
A
C
A
C
D
D
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|