Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 557 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Nagyvárad

Jó Várad, egyszer kigúnyoltalak,
Többé, fogadom, soh'se bántalak,
S ki bántani fog, rajtam üt sebet,
Fájót, keserveset.

Szívem hozzád van nőve teljesen,
Megilletődve járok földeden,
És - sorsom legyen bármily mostoha -
Nem hagylak el soha.

Sokáig úgy éreztem itt magam,
Mint rabmadár, ki bús, ki daltalan;
Átültetett fa voltam benned én,
Lombokban gyér, szegény.

Ma, - lombjaimnál nincs lomb gazdagabb,
Mélyen, földed színéig hajlanak,
És míg közöttük a szél átzokog:
Fölcsókdossák porod.

Meg van szentelve minden porszemed,
A napsugár, a lég rónád felett,
S bár végzetem itt örök gyász marad:
Engedd, hogy áldjalak.

Légy áldva százszor! Minden, ami szép
Borítson el, te kedves, bús vidék:
Földedben aludjanak boldogan
Kis lányom, kis fiam...

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!