Rajta, magyar!
Hajdan szabadon, szabad, ősi mezőn,
Rákosra gyülének a harcos apák,
Bátor szavok égre dörögve hatott,
S kérelmök az égi lakók megadák.
Rákosra gyülének a vész idején,
Rákosra, miként komor, éji vihar,
És fellegeket hasogatva zugák:
Fegyverre! csatára! halálra, magyar!
Hol vannak a hajdani hős daliák.
A győzedelem - csata - kürtrivalás?
Mátyás rohanó seregének örök
Győzelmei? és az örömriadás?
Fenn élnek e hősek... a hajnal egén
Csillámlanak egykori fegyvereik...
Ott, hol koszorúzott szellemeik
Lándzsáikat isten elébe teszik.
De hogyha a hont vész fenyegeti,
Mennydörgve riad föl a szellemi kar,
Föl- fölriad akkor az ég, s nyilait
Kettőzve dörögteti: rajta, magyar!
Rajta, csatára, halálra ha kell!
Szabad haza hívja szabad fiait,
Védjétek a trónt, a királyt, a hazát,
Védjétek a nép kivivott jogait.
Az égröl a harcos apák szava zeng,
Nem csügged a nép, nem csügged a kar
Őseink riadoznak az égből alá:
Fegyverre, halálra, o rajta, magyar!
1848.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!