Szerző

Samarjay Károly

jogász, ügyvéd, költő és királyi tanácsos

1821. április 6. — 1894. április 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1082 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Samarjay Károly

Rajta, magyar!

Hajdan szabadon, szabad, ősi mezőn,
Rákosra gyülének a harcos apák,
Bátor szavok égre dörögve hatott,
S kérelmök az égi lakók megadák.

Rákosra gyülének a vész idején,
Rákosra, miként komor, éji vihar,
És fellegeket hasogatva zugák:
Fegyverre! csatára! halálra, magyar!

Hol vannak a hajdani hős daliák.
A győzedelem - csata - kürtrivalás?
Mátyás rohanó seregének örök
Győzelmei? és az örömriadás?

Fenn élnek e hősek... a hajnal egén
Csillámlanak egykori fegyvereik...
Ott, hol koszorúzott szellemeik
Lándzsáikat isten elébe teszik.

De hogyha a hont vész fenyegeti,
Mennydörgve riad föl a szellemi kar,
Föl- fölriad akkor az ég, s nyilait
Kettőzve dörögteti: rajta, magyar!

Rajta, csatára, halálra ha kell!
Szabad haza hívja szabad fiait,
Védjétek a trónt, a királyt, a hazát,
Védjétek a nép kivivott jogait.

Az égröl a harcos apák szava zeng,
Nem csügged a nép, nem csügged a kar
Őseink riadoznak az égből alá:
Fegyverre, halálra, o rajta, magyar!

1848.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!